Élővilágvédelem

A gyermekként elkezdett Szeged környéki, majd dél-alföldi madártani megfigyeléseimet 1958-tól ú.n. Kirándulási naplókban rögzítettem. Először tömegközlekedéssel, majd kerékpárral, kismotorral, később autóval bejárt természetszerű területeket megismertem, a területekről és madártani vonatkozásaikról feljegyzéseket készítettem. Ezek a terepbejárások főleg a Dél-Alföldön történtek, kb. Kelebia-Kiskunmajsa-Kecskemét-Szarvas-Orosháza-Pitvaros-Nagylak települések által behatárolt területen. Eközben a területek állapotát figyeltem és azok természeti állapotának romlását tudtam megállapítani, amit a madárvilág kutatása is alátámasztott. Ezen kutatásokról számos népszerűsítő és tudományos cikket is írtam különböző szaklapokban. A természetben igen sok fényképet is készítettem, nemcsak a madarakról, hanem minden egyéb vonatkozásban, tájakról, egyéb állatokról, növényekről, először dokumentum jelleggel, majd próbáltam a művészi fotózásra is gondot fordítani.

A sok tapasztalat indított el azon az úton – látva értékes területek állapotának romlását -, hogy védetté nyilvánítási javaslatokat készítsek, melyeket az illetékes minisztériumokhoz eljuttattam. Több esetben sikerrel jártam, a javaslatok után védettségi tárgyalásokra került sor, ahol minden esetben meghívtak, mint javaslattevőt. Így nyilvánították helyi védetté az Újszegedi Ligetet, majd országos jelentőségű védettséget kapott a Pitvarosi puszták (ma Csanádi puszták néven a Körös-Maros Nemzeti Park része), többedmagammal javasoltuk a Cserebökényi pusztákat, a Gátéri Fehértavat, a szikesek közül a kisteleki Tóalj (Bíbic-tó) és a Müller-szék lett védett. A hullámterek közül a Maros északi hullámtere teljes egészében (előbb a kisebb Makó-Landori erdő Gaskó Bélával közösen). A Környezetvédelmi Minisztérium által a még nem védett, de védelemre érdemes területek feltárására évenként kiírt országos pályázaton egy első, egy második és egy harmadik díjat nyertem (egyiket szintén Gaskó Bélával közösen). Részt vettem néhány más terület védettségének előkészítésében is (Körös-ér, Tiszaalpári rét és Nagy-tó stb.)

Még fiatalként sokat tanultam dr. Beretzk Pétertől, a Szegedi Fehértó kiváló ismerőjétől. Részt vettem az általa 1962-ben megalakított TIT Madártani Szakkör munkájában, amely 1974-től, a Magyar Madártani Egyesület megalakulásával ezen egyesület szegedi csoportjává vált. Ennek a Csongrád Megyei Csoporttá bővült Helyi Csoportnak a munkájában különböző minőségben vettem részt, voltam titkár, főállású szervező titkár, elnök. Szerveztük az itteni madárvédelmet. Csináltunk országos ornitológiai táborokat (TOT) 1984-1996 közt, műfészkeket és igen sok költésre alkalmas madárodút készítettünk és helyeztünk ki. Így innen indult el többek között a szalakóta és a kék vércse védelmi program is, ami azóta Európai Uniós támogatással országszerte és a környező országokban is folyik. A Szegedi Fehértavon egy állandó nádimadár gyűrűző bázist alakítottunk ki, ahol érdeklődők is részt vehetnek a munkában. A környezeti nevelést is sokrétűen szerveztük, iskolai előadások, Madarász Suli,

Téli etetés, Madárbarát Kert program stb. formájában.

Mindezen tevékenységeimért, (beleértve a természetfotós tevékenységemet is) kaptam meg a Környezetünkért (nagy) kitüntetést, majd a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét.

A fenti tevékenységek közben összegyűlt tapasztalataimat fel szerettem volna használni hivatalos szakértői tevékenység elvégzésére is, mely engedélyt a szakminisztériumhoz benyújtott dokumentumaim alapján meg is kaptam. Ezt a tevékenységet, mint élővilágvédelmi szakértő jelenleg is folytatom egyéni vállalkozás formájában. Az Európai Unióba való 2004-es belépés után részt vettem az EU által kidolgozott Natura 2000 program dél-alföldi kidolgozásában, lehatárolásában is. Ezeken az ú.n. SPA (madárvédelmi) és SCI (természetmegőrzési)  területeken történő emberi tevékenység sok esetben ütközik a Natura 2000 védelmi program céljaival, így sokszor keresnek meg ebben az ügyben, mint szakértőt. A szakértői referencia munkáim jegyzékét a következő fejezetben külön tekinthetik meg.