Tősgyökeres szegediként születtem 1944.január 30-án. A Madách utcai általános iskolában egy tanár, Tárnok Nándi bácsi hatására szerettem meg a madarakat. Tíz éves korom után a madarak megfigyelése közben egy pár méterre a lábamtól a földön sétáló erdei pintyről próbáltam fényképet készíteni, az akkori igen egyszerű Altissa 6x6-os gépemmel. A fekete-fehér negatívon a madár gombostű-fejnyi nagyságban volt jelen és bármilyen nagyítással sem lehetett belőle „madár-formát” varázsolni.

Ezzel a kezdetleges technikával tehát nem sikerült madarat fotózni, de a vágy megvolt bennem, hogy fényképen viszontlássam szeretett madaraimat. A szüleimtől kapott akkori könyvekből próbáltam ellesni, hogy milyen masinákkal lehet vadon él madarakról elfogadható képet készíteni. Vertse-Tildy: Erdő-mező madarai, Homoki-Nagy István: Gyöngyvirágtól lombhullásig című könyvei voltak az irányadók, ahol a képek alatt a fotók adatait is feltüntették. Bár azonnal nyilvánvalóan nem sikerült beszereznem azokat az akkori, modernnek számító és drága fényképezőgépeket. Előbb át kellett esnem a FED, a Zorkij, Pentina és az Altix nevű fényképezőgépek birtoklásának korszakán, ahol az utóbbi kettő már cserélhető objektíves gép volt. A könyvek képei alatt az Exakta Varex nevet olvastam sokszor, ezért arra gyűjtögettem, majd egyetemista koromig sikerült is szülői segítséggel ilyen gépre és nagyobb objektívre is szert tennem. Már 1957-től csatlakoztam Dr. Beretzk Péterhez a Szegedi Fehértón tett útjaihoz, főleg madármegfigyelés céljából. De nála láttam először a Leica gépet 200-as teleobjektívvel és Visoflex tükörházzal. Tőle sok mindent ellestem, pl. a gyékényből font lessátor ötletét is, amit később sokat használtam. Ami további sikerélményt jelentett, már 15 éves koromban megjelent egy fényképem a jégmadárról a Természet világa c. folyóiratban. Ezt egy magam készítette lombsátorból fényképeztem 135 mm-es objektívvel. Később sorra jelentek meg képeim más természettudományos lapokban is (Búvár, Élet és Tudomány, Természet Világa stb.). Helyi és országos pályázatokra is beküldtem képeimet, ahol különböző díjakat is nyertem.

Önálló kiállításaim Szegeden a Képtárban több alkalommal, valamint kultúrházakban, majd más városokban (Salgótarjánban, Szentesen, Csongrádon, Makón, Pécsett stb.), külföldön pedig Darmstadt-ban (Németország), és Székelyudvarhelyen voltak.

A hazai szakkönyvekben igen sok képem jelent meg illusztrációként.

Kitüntetésként Szeged Város Alkotói Díját, és a Környezetünkért (nagy) Miniszteri Kitüntetést, 2006-ban a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét kaptam meg. Utóbbi két díjba nemcsak a természetfotózást, hanem a természet védelméért tett erőfeszítéseimet is beszámították.

Mint lelkes madármegfigyelő, először a madarak fotózását tartottam fontosnak, de utólag is el kell ismernem, hogy mindent lefényképeztem akkoriban, amit érdekesnek találtam a természetben, ezért dokumentum-fotósként indultam el a fotózás rögös útján. Kezdetben fekete-fehér filmjeimet magam hívtam elő és laboráltam. Később nagyon sok szegedi fotóstól tanultam fogásokat, így a természetfotózás más ágaiba is „belekóstoltam” (táj, makro, egyéb állatok, növények, környezetvédelem)

Kármán Balázzsal való beszélgetéseink során érlelődött meg bennünk a gondolat, hogy egy új természetfotós társaságot hozzunk létre, az akkor már működő Nimród Fotóklub mellett. Ezért 1989-ben 13 meghívott fotóssal közösen megalakítottuk Szegeden a Magyar Természetfotósok Szövetségét (naturArt), mely azóta a legjobb hazai szervezetté nőtte ki magát, és külföldön is ismerik, elismerik. Ennek az egyesületnek 1990-1998-ig alelnöke voltam.

Képeimmel főleg az alföldi élőlényeket, tájakat, hangulatokat igyekszem megörökíteni és a „természeti szép” bemutatásával a közönség figyelmét a természet védelme felé irányítani. A Kossuth Kiadó által megjelentetett könyvem (2010), „Az én Alföldem” is ezt példázza.

Képzettségem biológia-kémia szakos középiskolai tanár, ornitológiából és ökológiából doktoráltam. Foglalkozásom főiskolai adjunktus volt a Szegedi Tudományegyetem Főiskolai Karának Biológia Tanszékén, ahol természetfotós tudásomat a hallgatóknak is igyekeztem átadni egy speciál-kollégium keretein belül („Környezetvédelem és tömegkommunikáció”). Jelenleg nyugdíjas vagyok, a Szegedi Tudományegyetem címzetes egyetemi docense.

…..és töretlenül folytatom a természet fényképezését Canon gépeimmel.